A három alapjármód: a lépés, az ügetés és a vágta.

A lépés négyütemű, lebegési fázis nélküli mozgás. Az egyik hátulsó láb után az azonos oldali elülső, majd a másik hátulsó, végül a másik elülső láb lép. A négy patadobbanás egyenlő időközben hallatszik. Hibás a lépés, ha az azonos oldali lábak majdnem egyszerre, vagy egyszerre lépnek. Ezt passzban járásnak nevezzük.

Az ügetés kétütemű, lebegési fázissal rendelkező jármód. Az ügetés során az átlós lábak egyszerre érnek talajra. A patadobbanások egyenletes időközzel hallatszanak.

A vágta háromütemű, lebegési fázissal rendelkező jármód. Először a külső hátulsó láb, majd a belső hátulsó a külső elülsővel egyszerre, végül a belső elülső láb ér a talajra. Ezek után következik a lebegési fázis. A ló jobb kézre és bal kézre is vágtázhat, a mozgást a külső hátulsó láb indítja.

A hátralépés kétütemű, lebegési fázis nélküli mozgás, az átlós lábak egyszerre érnek talajra.

Az iram a ló sebessége. A lovaglásban az iramot méter per perc mértékegységgel fejezzük ki. Az iram független az ütemtől, a járás ritmusától, ezért az iram (a sebesség) fokozásakor, vagy csökkentésekor az ütem nem változhat. A helyes ütem a ló fajtájától, vérmérsékletétől, de alapvetően a ló méretétől függ: a nagyobb lónak alacsonyabb, a kicsinek magasabb a helyes üteme.

A fenti három alapjármódon túlmenően léteznek még úgynevezett iskolajármódok is. Az iskolajármódok természetes jármódok: például az őzike a réten menekülve nem vágtában, hanem carriere jármódban, szökellve halad. A carriere a vágtához hasonló, de annál gyorsabb kétütemű mozgás, hol az elülső két láb, hol a hátulsó két láb ér egyszerre a talajra. Bár a ló a carriere jármódra természettől fogva képes, végrehajtása lovassal együtt, a lovas befolyását megtartva (!), mégiscsak igen hosszú és szakszerű munka eredményeként lehetséges.