Érdekes, hogy a felállított pálca manapság a durvaság jelképe. Holott eredetileg nem így volt: a felállított pálca pontosan a "kikapcsolt" helyzetet, azaz a pálca alaphelyzetét jelentette. Persze részben ez napjainkban is így van, a fogathajtásban fennmaradt a hagyomány, ott senki sem csodálkozik, sőt mindenki természetesnek tekinti, hogy a hajtó felállított pálcája a semmitmondó helyzetet jelenti.

És hát igen, ha jól belegondol bárki, a felállított helyzet a pálca alaphelyzete. A pálca ugyanis fizikailag (érintéssel) és vizuálisan is (adott testrészre mutatással) is működhet. Ha a ló bal vállára mutatok, akkor a vállaknak jobbra kell kitérni, ha a pálcával a farbúbra mutatok, akkor az ültetettségnek kell erősödnie, stb, stb. A pálca bárhová mutat, vagy bármely testrészt megérinti annak más és más jelentése van, csak a felállított pálca mondandónélküli.

A pálca anyaga hagyományosan nem csak azért favessző, mert más anyagot nem tudtak volna használni, hiszen bőrrel régen is be tudtak vonni fém huzalt (és hát az ilyen megoldást használtuk a hetvenes és nyolcvanas években), hanem azért mert a vékony vesszővel nem lehet még véletlenül sem nagyot ütni, az tényleg csak a lovas testméretét növeli, nem a fegyelmezés erősségét. Szóval a favesszőt mindenkinek melegen ajánlom. A videó alatt Filep Károly Csaba megjegyzése található.

"A bécsi iskolában a lovasnak nyírfa vesszőt kellett begyűjteni és használni. A nyírfa veszőkből valamikor Erdélyben kiváló mindig rugalmas ostornyeleket csináltak és árultak.A gyürüssomból a spanyol nádhoz hasonló lovagló pálcákat csináltunk.A mongolok a tamariszkusz használják erre a célra..70 cm lovagló pálca természetes anyagból elegánsabb és használhatóbb lóhoz illőbb mint minden modern förmedvény." Filep Károly Csaba