Nemzeti alapelvünk, hogy mozgás közben a ló arra törekszik, hogy négy lábára egyenlő teher essen. A ló - nyakának előrenyújtásával súlypontját előremozdítja. Az egyenlő teherviselés elvét ilyenkor csak úgy tudja fenntartani, ha hosszabban súlypontja felé lép hátulsó lábaival. De az állítás fordíva is igaz. A hátulsó lábak hosszabb lépése esetén a ló nyakát előre fogja nyújtani. Ugyanez áll oldal irányban is. Ha a ló válla az egyik irányba kibillen nyakát a másik irányba mozdítja el, a ló elferdül.

A nyak a ló legfőbb egyensúlyozási szerve. A nyak ezért mindig jó helyen van, annak tartása, ilyen, vagy olyan formája a hátulsó láb tevékenységét, a vállak és csípők helyzetét mutatja. Ha a nyak tartása nem tetszik a lovasnak, akkor valójában a hátulsó lábak tevékenységével, vagy a vállak és a csípők helyzetével elégedetlen. A nyak formájának szárakkal való kikényszerítése ezért hiába való, eredményre nem vezető tevékenység: a ló elveszti egyensúlyozási képességét és ezért hossz- vagy oldalirányban elveszti egyensúlyát , ennek következtében pedig meg is merevíti testét.