Ez az kifejezés az, amit nem mersz megkérdezni lovasedződtől, hogy pontosan mi fán is terem és hogyan is kell végrehajtani. Pedig a lókiképzés kulcsfeladata.

A felvétel a ló súlypontjának hátramozdítása az alátámasztáshoz, a hátsó lábakhoz képest, ezért a felvétel eredményeként a ló irama csökken, hátulsó lábaira több teher esik, azoknak ízületei erőteljesebben hajlanak.

A felvételt három módon lehet végrehajtani:

Testsúlysegítség: A lovas testúlyának hátravétele a ló és lovas közös súlypontját hátramozdítja. Ha a ló legalább vízszintes egyensúlyban van, akkor a lovas súlypontváltásának hatására maga a ló is hátramozdítja súlyontját és ez a közös súlypont hátramozdtítását fokozottan eredményezi. A testsúlysegítség érvényesítésében az a nehéz, hogy azt bizonyos mértéken felül nem lehet fokozni, mert ellenkezőleg fog hatni, ha a lovas túlságosan hátraveszi súlypontját az előrehajtólag fog hatni.

Az ülőcsont nyomása, a derék meghúzása: Az ülőcsontok hatásbahelyezése, a ló hátizmai mozgásának blokkolása felvevőleg hat a lóra. A lovas erre csak akkor képes, ha zárt üléssel is tud lovagolni. A zárt ülésben a lovas súlyának egy részét combjaira terheli, ülésével pedig simulékonyan követi lova mozgását. Ennek ellentettje a nyílt ülés, melynek során a lovas súlyát ülőcsontjaira terheli, derekát meghúzva (megfeszítve) feladja ülésének puhaságát, ellenáll lova háta mozgásának. Ez az ülőcsont nyomása, a derék meghúzása, ami felveszi a lovat. A kengyelek terhelése, régiesen a kengyelek taposása az ülőcsontok hatását erősíti. Ez a könnyített ülés, például a könnyűügetés, vagy a könnyített vágta kihívása, mert a lovas súlyának pusztán a kengyelekre való átvitele folyamatosan felvevőleg hathat a lóra, illetve érzéketlenné teheti a lovat az ülőcsont hatására. Azért kellett régen kengyel nélkül is könnyített ülést gyakorolni, hogy a lovas különbséget tudjon tenni könnyített ülésben is a zárt és nyílt ülés között, képes legyen szabályozni a kengyelekre eső teher nagyságát.

Felvevő szárhatás: A puhán támaszkodó lóra, a lovas ökleinek összeszorítása felvevőleg fog hatni. A felvétel nem az öklök hátrahúzása, a lovas kezeivel nem rövidítheti a ló nyakát, mert az nem felvevőleg hat, hanem a ló lendületét csökkenti a hátulsó lábak előrelendülésének akadályozásával. Az öklök összeszorítása persze csak akkor fog felvevőleg hatni, ha a lovas alaphelyzetben a szárakat puhán, érző kézzel tartja.

Azt, hogy a háromfajta felvevő segítség közül a lovas melyiket (esetleg melyik kettőt, vagy akrár mindhármat alkalmazza) az pedagógiai, kiképzési kérdés. Nyilvánvaló, hogy például egy gyenge hátú lónál csak mérsékelten lehet alkalmazni az ülőcsontsegítséget.

A felvételnek az a kihívása továbbá, hogy azt csak a mozgásfolyamat bizonyos pillanataiban lehet hatékonyan érvényesíteni. A megfelelő pillanat az, amikor a ló hátulsó lábát letette a földre, de az még nem lendült túl az alaphelyzeten, sarokcsontja nincs hátrább ülőgumójánál. Sem a levegőben lévő lábra, sem a tolóhelyzetben lévő lábra nem hat a felvétel. A levegőben lévő lábra azért nem lehet felvételt adni, mert az nem tud többletterhet felvenni, a tolószakaszban lévő lábra pedig azért nem, mert akkor éppen nyújtja az ízületeit a ló, a felvétel pedig az ízületek erősebb hajlítását célozza. Kicsit egyszerűsítve a felvételre az a megfelelő pillanat, amikor a lovas csípője elkezd hátrafelé és felfelé mozdulni. Persze a ló a két hátulsó lába nem egyszerre kerül a felvételre alkalmas helyzetbe. Ebből az következik, hogy a felvételt a két oldalon nem egyszerre, hanem felváltva kell adni.