A problémamegoldás legfontosabb módszere a részekre osztás. Ha valamilyen feladattal, kihívással állunk szemben, akkor legtöbbször az vezet célra, ha a feladatot a legkisebb részletekre bontjuk, részletfeladatokat határozunk meg és azokat egyesével, külön-külön próbáljuk először megoldani, azután, ha a részletek mennek, megpróbálkohatunk azok egyidejű végrehajtásával is. A kerékpározás megtanulásában például az a legnehezebb, hogy egyszerre kell kormányozni és a pedálokat hajtani. Ez eleinte komoly kihívás, meghaladja a próbálkozó ügyességét. A két feladatot ezért el szokás különíteni, először csupán a kormányzást kell megtanulni: napjainkban pedál nélkül biciklivel szokás a gyerekeket a kerékpározásra nevelni, régen az édesapák, az ülés mögé seprűnyelet dugva szaladtak a kerékpár után, hogy biztosítsák a kellő sebességet és a gyereknek csak a kormányzással kelljen törödnie.

A lókiképzésben a részekreosztás technikája szintén a legfontosabb módszernek számít. Minden megtanítandó feladatot a legkisebb részekre kell felosztani és ellenőrizni kell, hogy a ló a részfeladatok végrehajtására képes-e: érti-e a lovas kérését és meg van-e a kellő ügyessége a részfeladat végrehajtására. Ha a részfeladatot sem tudja végrehajtani, hogyan lenne képes a teljes, az összetett feladat végrehajtására? Az oldaljárás például három részfeladatból áll: a hajlításból és a három patanyomon történő mozgásból, ami a váll- és a csípővezetésre osztható. Ha például a ló nem érti a lovas segítségét, ami a csípőjét oldalt vezeti, akkor hogyan gondolhatna a lovas arra, hogy képes lova az oldaljárásra.

A ló persze házi állat, az ember egyik legjobb barátja, társa. Részfeladatokra osztás nélkül is neki lehet kezdeni az oldaljárás tanításának, egyből lehet a lovat hajlításban oldalra gyömöszölni, a ló mindent meg fog tenni a siker érdekében. De ne csodlákozzon a lovas, ha az értetlenség, a test mozgáskultúrájának kellő hiánya sérülésekhez, vagy ellenálláshoz vezet.