A hajlítás hatására a ló gerincoszlopa a belső oldal felé elcsavarodik és ez a gerincoszlop mentén végig megfigyelhető: a belső oldalon a fül mélyebbre kerül, a sörényél a belső oldal felé billen, a mellkas a külső oldalon felemelkedik, a belső oldalon lesüllyed (a belső oldalon a kengyel hosszabbnak látszik: írja William Cavendish, Newcastle hercege a világ lovas szakirodalmának klasszikusai között számon tartott művében a Méthode et invention nouvelle de dresser les chevaux, 1658-ban), a belső csípő befelé, előre és lefelé mozdul. Ez így - a gerincoszlop teljes hosszában - persze csak akkor áll fenn, ha az egész ló (a tarkótól a farokrépáig) hajlításba kerül. Ha a ló testéban valahol blokk, más szóval merevség van, mondhatnánk, hogy a ló testi vagy lelki ellenállást fejt ki, akkor csak részben lehet sikeres a ló hajlítása. Ha a ló laza és együttműködő, akkor a rotáció végigszalad a gerincoszlopon, az egyik csigolya elfordulását a következő ellenállás nélkül átveszi. Ez ad lehetőséget arra, hogy a lovas kizárólag az ülésével is meg tudja hajlítani lovát. Ha a lovas lenyomja belső ülőcsontját a külsőt pedig felemeli, akkor a ló mellkasnál létrehozott rotáció előre és hátra végigszalad a ló gerincoszlopán és halításba hozza a lovat. Természetesen a gerincoszlop bármely részének elfordítására a ló ugyanígy hajlításba kerül. Viccesen azt lehet mondani, hogy a farokrépa elcsavarásával is meg lehet hajlítani a lovat. Vicces, de igaz.

A ló hajlításának iskolázása azonban nyilvánvalóan nem kezdhető a nyeregnél. Azt a kiképző a földről a fej oldalirányú elfordításával kezdi. Ez a ló állíátsa. Az állítás hatására a tarkónál alakul ki a gerinc rotációja és kézen könnyen ellenőrizheti a lovas, hogy a hajlítás akadálytalanul végigszaladt-e a ló teljes testén. Ha a lóban nincs merevség, akkor az állítás hatására a ló a csípőjét befelé és előre mozdítja. Ha ez nem történik meg, akkor látszik, hogy a rotáció hol akad el, hol van a lóban a merevség, amit az adott helyen fel kell oldani.

A kiképzett (kiiskolázott, kiügyesített) ló már a lovas ülésére is reagál, a belső ülőcsont lenyomására hajlításba kerül. Ha erre (az elsődleges segítségre) a ló esetleg nem reagálna, akkor a nyeregben ülva is a belső szárral (másodlagos segítségként) állításba kell hozni a lovat, megerősítve ezzel az ülés segítségét.

A fenti képen William Cavendish látható, aki először írta le a gerincoszlop elcsvarodását. Maga a tudás ősi, hiszen enélkül nem lehet lovat minőségi módon képezni, de mivel a lókiképzés a haditechnika kulcskérdése, hadititok volt, a korábbi szerzők (Xenophon, Pluvinel, stb.) mélyen hallgattak róla, a gondolat írásban, Cavendis lovaskönyvéig nem jelent meg.