A felvétel a ló súlypontjának hátramozdítása. Ez két módon történhet: a ló tarkójának fel és hátraigazításával, valamint a ló törzsének hátramozdításával. Az előbbit egyszerűbb elképzelni és végrehajtani is: ha a lovas a ló mellé állva emelni kezdi a ló fejét felfelé, egy bizonyos magasságnál (néha ez igen magas) azt fogja tapasztalni, hogy a ló hátralép. Hát persze, a feligazítással a ló súlypontja hátramozdul, ezért a ló nem tehet mást, csak hátralépéssel reagálhat. Ez a módszer azonban nem mindig célszerű. Ha mozgás közben elveszti a ló az egyensúlyát (az elejére esik), akkor ez a módszer nem használható, mert a tarkó felemelésével súlypont ugyan hátramozdul, de az egyensúly ilyen módon történő helyreállítása után nem lehet a lovat előrelovagolni, mert a nyak kinyújtásával a ló ismételten az elejére esik. Ez a gyakorlatban a rövid nyakkal való lovaglást eredményezi: ebben a helyzetben ugyan minden feladatot meg lehet tanítani a lónak, de az sohasem lesz lendületes - rázni fog, kényelmetlen lesz, feszengeni fog, keresi a lovas befolyása alól való kibújás lehetőségét.

A jó lovas a ló törzsének súlypontját is hátra tudja mozdítani. Ha a törzs mozdul hátra, akkor mindkét szempont érvényesíthető: a súlypont hátramozdítása nem okozza a nyak rövidülését, sőt, akár a súlypont hátramozdításával egyidejűleg előre is tudja nyújtani a nyakát a ló, a felvétel hatására a lovas fokozni tudja lova lendületét.

A súlypont ilyen hátravételét állóhelyből célszerű először gyakorolni. Úgy kell hátraléptetni a lovat, hogy nyakának alakja ne változzon. Ez csak akkor lehetséges ha a szár a "ló szügyénél" hat, a ló a súlypontját csupán törzsének hátramozdításával szabályozza. Ha erre a lovas nem képes, képtelen a ló előrelovaglására, a lendület kialakítására.