A lovasérzés a lovas minden érzékszervét igénybe veszi - így a fülét, a hallását is. Ennek a kapcsán a két legszebb hang a zabla rágása és a prüszkölés.

A zabla rágása az elégedetten együttműködő, mondhatnánk saját ügyességére büszke ló természetes tevékenysége. Maga a rágás szabadon, vagy kapicánban végzett munka során is megfigyelhető, azonban ha zabla is van a ló szájában, akkor hallható is. A zabla rágása az együttműködés legszebb jele. A zabla rágása nem tévesztendő a zabla csikorgatásával, vagy a csattogtatással - ezek az idegesség, a feszültség jelei.

Az izmok lazítása, azaz a külső elengedtetés "csiszolása" a lovas mindennapos feladata, ugyanúgy, mint ahogyan az izmok nyújtása minden más sportban a napi teendők közé tartozik. A prüszkölés az elengedettség, pontosabban a törzsizmok ellazításának jele. Keméry Pál ezt az elengedtetés harmadik fokozatához kapcsolja.

Szóval mindenki hegyezze a fülét lovaglás közben is! Az alábbi videóban prüszkölés hallattszik, hogy otthon, a számítógép mellett is élvezkedhessetek.

Az erők párosával lépnek fel - ezzel kezdődik a középiskolai fizika-tananyag az első osztályban. Ezt minden lovasnak a fejébe kell vésnie! És azt is, hogy az egyensúly az erők egyensúlyát jelenti. Egyensúlyban lévő ló nem tud erőt kifejteni a szárra. Azt az erőt, amit a ló a száron keresztül a lovas kezére kifejt, csak egyensúlyának feladásából tudja meríteni. Ha a szár megfeszül, a ló elvesztette az egyensúlyát - többé képtelen (!) saját testének precíz irányítására, a harmonikus mozgásra. Ezért mondták elődeink, hogy a támaszkodás mértéke nem lehet több a szár súlyánál. Ők egyensúlyban lovagolták lovaikat. Ne feledje senki Bent Branderup mondását: "Az az erős szárkapcsolat, amit napjainkban mindenhol látni lehet, Josipovich Zsigmond gondolatainak félreértésén alapul."

A felvétel a ló súlypontjának hátramozdítása. Ez két módon történhet: a ló tarkójának fel és hátraigazításával, valamint a ló törzsének hátramozdításával. Az előbbit egyszerűbb elképzelni és végrehajtani is: ha a lovas a ló mellé állva emelni kezdi a ló fejét felfelé, egy bizonyos magasságnál (néha ez igen magas) azt fogja tapasztalni, hogy a ló hátralép. Hát persze, a feligazítással a ló súlypontja hátramozdul, ezért a ló nem tehet mást, csak hátralépéssel reagálhat. Ez a módszer azonban nem mindig célszerű. Ha mozgás közben elveszti a ló az egyensúlyát (az elejére esik), akkor ez a módszer nem használható, mert a tarkó felemelésével súlypont ugyan hátramozdul, de az egyensúly ilyen módon történő helyreállítása után nem lehet a lovat előrelovagolni, mert a nyak kinyújtásával a ló ismételten az elejére esik. Ez a gyakorlatban a rövid nyakkal való lovaglást eredményezi: ebben a helyzetben ugyan minden feladatot meg lehet tanítani a lónak, de az sohasem lesz lendületes - rázni fog, kényelmetlen lesz, feszengeni fog, keresi a lovas befolyása alól való kibújás lehetőségét.

A jó lovas a ló törzsének súlypontját is hátra tudja mozdítani. Ha a törzs mozdul hátra, akkor mindkét szempont érvényesíthető: a súlypont hátramozdítása nem okozza a nyak rövidülését, sőt, akár a súlypont hátramozdításával egyidejűleg előre is tudja nyújtani a nyakát a ló, a felvétel hatására a lovas fokozni tudja lova lendületét.

A súlypont ilyen hátravételét állóhelyből célszerű először gyakorolni. Úgy kell hátraléptetni a lovat, hogy nyakának alakja ne változzon. Ez csak akkor lehetséges ha a szár a "ló szügyénél" hat, a ló a súlypontját csupán törzsének hátramozdításával szabályozza. Ha erre a lovas nem képes, képtelen a ló előrelovaglására, a lendület kialakítására.

De hogyan is kell helyesen megválasztani a kengyelhosszt? A lovasnak a nyereg legmélyebb pontjára kell ülnie. Majd a lábát a kengyelből kivéve a térdét a térdtámasz megfelelő pontjára kell helyeznie. Ezután a térd helyzetét fenntartva a bokáját addig kell hátrahúznia, hogy az a csípője ajá kerüljön. Ehhez a lábhelyzethez kell beállítani a kengyelt, mert ekkor van egyensúlyban az ülés.

Mindez persze nem biztos, hogy sikerülhet, mert a lovas testarányainak és a nyereg különböző méreteinek passzolniuk kell. Ha nem talál kényelmes helyzetet a lovas, akkor nyerget kell cserélni. Az, hogy jó-e a nyereg nem a márkától függ. Azért mert az egyik lovasnak jó a nyereg, nem biztos hogy a másiknak is az. A jó nyeregre mindenkinak magának kell rátalálni. A jó nyeregben könnyű jól ülni, a rosszban lehetetlen. A nem megfelelő nyeregben a talp a csípő vonalától előre mozdul, előre kívánkozik. Ilyenkor a problémát nem lehet megoldani a térd helyzetének feladásával, a térdtámaszról való elmozdításával. A jó nyeregben magától kerül helyére a lovas lába - a térd a térdtámaszra, a boka a csípő alá...

Az összeszedettség szellemi és testi helyzet. De hogyan is kell elképzelni, milyen a helyes összeszedettség? Szellemileg erős figyelmet és együttműködési szándékot jelent. Olyat, mint amit kisiskolában a tanító vár el a tanulótól „szedd össze magad” felszólítás hatására. A testi összeszedettség ahhoz hasonlítható, mint amikor egy mént idegen helyen felvezetnek: az feligazítja magát (fejét, tarkóját magasra emeli), lábait egymáshoz közelíti, hogy bármikor, bármelyik irányba meg tudjon indulni minden eshetőségre fekészülve.

A ló helyes összeszedésével ugyanezt a helyeztet szeretné a lovas elérni.

Nemzeti hagyományunk határozott álláspontja, hogy a jólképzett ló egyenlően terheli lábait. Ezt sokan tagadják. Azt állítják, hogy miután a ló súlypontja az elülső lábakhoz esik közelebb, ezért azokra természettől fogva több súly esik. Ez igaz, de csak álló helyzetben. Mozgás közben nem, akkor a lábak egyenlő terherviselése áll fenn. A lókiképzés egyik legfontosabb feladata az, hogy a ló a lovas súlyával terhelten is megtanulja fenntartani a lábak egyenlő teherviselést.

Az egyenlő teherviseléstől kétféleképp térhet el a ló: az elülső lábakra több súly esik a hátulsóknál (ezt lovas nyelven úgy mondjuk, hogy a ló az elején jár), vagy az egymás melletti lábak nem hordanak egyenlő terhet. Ez utóbbi kétféleképp lehetséges: a ló nem jár két patanyomon (azaz az egyik hátulsó láb a két elülső közé lépve többletterhet vesz fel, míg a másik az azonos oldali elülső külső oldalára lépve tehermentesül), vagy a ló ugyan két patanyomon jár, de a vállak/csípők a helyes pozíciótól jobbra, vagy balra eltolódnak és az elmozdulás irányában túlterhelik az azonos oldali lábat.

A XXI. század lovasa az igényes szabadidőlovas - az, aki nem hivatásszerűen lovagol, mégis szeretné azt minőségi szinvonalon művelni, saját és lova egészsége érdekében, boldogsággal, harmóniában.

Igen, az egészség, a boldogság, a harmónia keresése és ezzel együtt a minőség a lovaglás legfontosabb kulcsszavai. Ha valaki őszinte önmagával, akkor ezeket nem cseréheti fel a másoknak való tetszelgéssel, vagy a ló feletti uralkodási vágy kielégítésével, de a lovat nem használhatja belső félelmei legyőzésének eszközeként sem.

A minőségi lovaglásra való törekvés felértékeli a lókiképzéshez kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek fontosságát. Ugyanis, Keméry Pált, a XX. századi magyar lovaskultúra egyik legnagyobb egyéniségét idézve "Csak jól képzett lovas képes engedelmes, nagy teljesítmények teljesítésére alkalmas lovakat nevelni."

A lókiépzés nem ördöngősség. A lókiképzés nem igényel különleges emberi alapadottságokat. A ló kiképzésére bárki képes lehet, akár igen magas színten is. Ahhoz kellő motiváció, kitartás, a gondolatok és érzések megismerésére irányuló nyitottság, valamint a ló feltétlen szeretete szükséges.

A Lókiképzésről Egyszerűen blog a vonatkozó ismereteket kívánja közvetíteni közérthető formában. Ezzel a blog érelemszerűen egészíti ki a lókiképzéssel, lovaglással általánosságban foglalkozó, valamit a kiképzés egyes kérdéseit esetenként az egyszerűség kritériumát meghaladó módon részletező Zabla és Kengyel című blogomat, valamint a kultúrális és történelmi kérdéseket taglaló Kaisergalopp című lovasblogot.

Mindenkinek kellemes böngészést kívánok!

Dr. Gőblyös István