Nemzeti hagyományunk határozott álláspontja, hogy a jólképzett ló egyenlően terheli lábait. Ezt sokan tagadják. Azt állítják, hogy miután a ló súlypontja az elülső lábakhoz esik közelebb, ezért azokra természettől fogva több súly esik. Ez igaz, de csak álló helyzetben. Mozgás közben nem, akkor a lábak egyenlő terherviselése áll fenn. A lókiképzés egyik legfontosabb feladata az, hogy a ló a lovas súlyával terhelten is megtanulja fenntartani a lábak egyenlő teherviselést.

Az egyenlő teherviseléstől kétféleképp térhet el a ló: az elülső lábakra több súly esik a hátulsóknál (ezt lovas nyelven úgy mondjuk, hogy a ló az elején jár), vagy az egymás melletti lábak nem hordanak egyenlő terhet. Ez utóbbi kétféleképp lehetséges: a ló nem jár két patanyomon (azaz az egyik hátulsó láb a két elülső közé lépve többletterhet vesz fel, míg a másik az azonos oldali elülső külső oldalára lépve tehermentesül), vagy a ló ugyan két patanyomon jár, de a vállak/csípők a helyes pozíciótól jobbra, vagy balra eltolódnak és az elmozdulás irányában túlterhelik az azonos oldali lábat.