Az ideális hátasló öntartásban mozog. Másképp megfogalmazva: a lókiképzés célja az öntartás kialakítása. Öntartásra csak a helyesen támaszkodó és száron lévő ló képes.

Támaszkodás: Kapcsolat a lovas keze és a ló szája között. A támaszkodás a szárakkal való kommunikációt (lovas segítségek adását) célozza. A támaszkodás során a szár nem feszülhet meg, a szár feszessége a ló egyensúlyának elvesztését jelzi. A támaszkodás mértéke a szár súlyával kell, hogy megegyezzen. A helyesen támaszkodó ló ideális kéztartást biztosít a lovasnak: a szárakat automatikusan úgy tartja, mintha két pohár vizet hordozna (az alkarok közel vizszintesek).

Száronlét: A száronlét nem azonos fogalom a támaszkodással. Akkor van száron a ló, ha a lovas álal meghatározott keretet puhán és önállóan (a lovas erre irányuló segítsége nélkül) kitölti. A keret elfogadásával a ló az együttműködési szándékáról tesz tanubizonyságot. A nem száron lévő ló lehet (!), hogy együttműködő, de a száron lévő ló biztosan az!

Öntartás: Az öntartás a biztosan  száron lévő ló sajátja, hátulsó lábának szorgalmas tevékyensége mellett, súypontját, feligazítottságát önállóan a lovas szándékához igazítja. Az öntartásban mozgó ló olyan, mint a jó vadászkutya, gazdájának nem kell magyaráznia, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie. Az öntartás az egyszerűen és kényemesen lovagolható, jó hátasló jellemzője.

Az alábbi videón Zita lovam ad leckét a támaszkodás, száronlét és öntartás különböző fogalmairól kislányomnak, Cilinek. :)