Newton törvényét minden kisiskolás tudja, mégis nyeregbe ülve szinte mindenki elfelejti. Pedig a dolog egyszerű: ha a szár megfeszül, ha a szárban a lovas keze erőt érez, akkor a ló nem lehet egyensúlyban. Egyensúlyban mozgó ló nem képes (!) a szárra erőt kifejteni, az csak a szárba dőlő, egyensúlyát elvesztett ló sajátja. Ezért mondták lovas elődeink, hogy akkor támaszkodik helyesen a ló, ha a ló szájszegletére csupán a szár súlya hat. Ugyanezt fogalmazza meg Bent Branderup akkor, amikor azt állítja, hogy a támaszkodás versenyeken látható erős mértéke Josipovich Zsigmond félreértése.

De mit kell tenni, ha mégis erőt érez a lovas keze, mit kell tenni, ha felismeri a ló egyensúlyának felborulását. Hát fel kell venni a lovat: a felvétel ugyanis a ló és lovas közös súlypontjának hátramozdítását jelenti.

A fotón Bíró J. Árpád látható, akit a világ legjobb díjlovasának tartottak a negyvenes évek első felében. De bármelyik másik korabeli magyar lovas fotóján az látszik, hogy a szár nem feszül meg!