A lovasnak mindig tudatában kell lennie annak, hogy lovának hátulsó lába éppen milyen mozgási fázisban van, hiszen a hátulsó lábra, ha az a levegőben van nem lehet felvevő segítséget adni (a levegőben lévő láb nem tud többletterhet felvenni), a földön lévő lábat nem lehet hosszabb lépésre késztetni, vagy mozgásának irányát megváltoztatni (hiszen éppen fix helyzetben van). A rossz időpontban adott segítség nemcsak, hogy nem hatékony, hanem az együttműködés hiánya előbb-utóbb ellenkezést is szül, hiszen az együttműködésben az engedelmesség mestere lesz a ló, az együttműködés hiányában pedig az ellenkezésé.

Szóval a lovasnak mindig tudatában kell lennie annak, hogy lovának hátulsó lába éppen milyen mozgási fázisban van. De hogyan? A hátulsó láb tevékenységére a lovas saját csípőjének mozgásából következtethet, ugyanis az határozottan körző mozgást végez a ló mozgása közben. Leghátrább és legmagasabban abban a pillanatban van, amikor a ló felemeli azonos oldali hátulsó lábát a földről. A csípő a ló lábának előrelendítése során előre és lefelé mozdul. Amikor a ló leteszi a lábát a földre akkor van a lovas csípője legelőrébb és legmélyebben. Ezután a lovas csípője hátrafelé és felfelé mozdul, ehhez az érzéshez a hátulsó láb tevékenységének hordozó és toló fázisa kapcsolódik.

A ló hátulsó lábtevékenységének megfigyelését addig kell gyakorolnia a lovasnak, míg szinte odafigyelés nélkül is képessé válik a lábak helyzetének érzékelésére.