A ló hátulsó lábának mozgása két teljesen elkülönülő részre osztható: a hátra- és előrelendülésre. A hátralendülés mértéke határozza meg az előrehaladás sebességét. Minél jobban hátralendül a ló lába, annál nagyobb a tolóerő, a ló sebessége. Az előrelendülés, a súlypont felé lépés ettől teljesen független és tartalmában is teljesen más hatású: az előrelendülés a hordozóerő. A hordozóerőtől, a hátulsó láb teherfevételétől lesz fordulékony, manőverezhető a ló. A hordozóerőre a hátasló esetében mindig szükség van. A hordozóerő maga a lendület. A tolóerőre, a hátulsó láb hátralendülésének mértékére viszont csak annyiban van szüksége a lovasnak, amekkora sebességgel szeretne haladni. Nagy sebességnél nagyra, kicsinél kicsire. Ha a hátralendülés szöge lecsökken, a ló lelassul, ha nincs hátraszög, akkor nincs tolóerő, akkor a ló előrehaladása megszűnik. Miután a hátraszög (tolóerő) és előreszög (lendület, hordozóerő) egymástól teljesen függelten, ezért a tolóerő megszüntetése nem jelenti a jármód beszüntetését is. Ez ad lehetőséget az állóhelyben végzett jármódok, az iskolalépés, a piaffe és az iskolavágta, a redopp és terre a terre lovaglására.

A szárral nem lehet a ló sebességét csökkenteni, mert az nem a hátraszöget, hanem az előreszöget akadályozza. Ha a lovas mégis ezt kísérli meg, az a szár helytelen használatát jelenti. Azért helytelent, mert a lendületet semmilyen körülmények között nem szabad rombolni, a hátulsó láb előrelendülését soha sem szabad akadályozni.