Általában azt szokták gondolni, hogy az egy kézbe vett szárakkal való lovaglás arra jó, hogy a másik kéz szabad legyen, azt egyéb tevékenységre lehessen használni. Másrészről, hogy ez a katonai hagyomnány, ami szintén igaz. Díjlovasoknak jegyzem meg, hogy elődeink a magyar lókiképzők, élükön Josipovich Zsigmonddal, hevesen ellenezték a versenyeken engedélyezett két kézes lovaglást. Azt gondolták, hogy az csak a problémák elfedésére alkalmas.
De mindezeken túlmenően is szeretném mindenkinek javasolni az egy kézbe vett szárakkal való lovaglást. Eleinte ugyan furcsa, de ha megszokja a lovas gyorsan szembesül az előnyével: az egy kézbe vett szárakkal jobban vezethető a ló válla, az egyenesség jobban tartható, ezért egy kézzel mind a lónak, mind a lovasnak könnyebb a lovaglás!
De nem csak lovardában, hanem terepen is szeretem egy kézbe venni a szárakat. A két szárat a bal kezembe veszem, a jobb kezemben a csatnál tartom a szárakat. Így a lehető leghosszabb szármértéket tudom alkalmazni, a lehető legnagyobb szárszabadságot tudom lovamnak megadni, mert szükség esetén a jobb kezem segítségével bármikor, egy szemvillanás alatt szármértéket tudok állítani, előre tudom csúsztatni a szárakon a bal kezemet. Nem lehetséges ez akkor, ha két kézbe fogom a szárakat.